Minden csepp vér megérte

Amióta ez eszemet tudom, számítógép mellett nőttem fel. Az első PC -met 4 évesen kaptam, akkora monitorral mint egy ház, és annyira hangos volt a váz is, mintha egy kompresszor zúgott volna benne. Nagyon szerettem... Amikor bekapcsoltam, be kellett írni, hogy "win", és egyből be is jött a jóóóó öreg Windows 98, ami akkor azért volt nagy dolog, mert a megjelenés évében már olyanom volt. Sőt, míg mások iskolakezdésre kaptak számítógépet, nekem már az ovi kiscsoportban volt. Sose felejtem el a napot, amikor nem akartam játszani a többiekkel, mert egész nap az ablakban ültem, hogy jöjjön már anyukám, hogy hozza a jó hírt, hogy megvan, és amikor megjött, hát nekem valami nagyon különleges érzésem volt. Elképesztően örültem. Elsős koromban bevezettettük a netet, egyből rácuppantam a honlapkészítésre, azóta is ezt csinálom.

Azóta már volt két gépem, és akkor jött az egyik névnapom, amikor kaptam egy iPodot...

Ekkor kezdtem el érdeklődni a Macintoshok iránt, vagy egy évig egy MacBook -ért nyáladzottam, de a vásárlás előtt két héttel rájöttem, hogy iMacet kell vennem, mert grafikázáshoz egy icipici monitor nem elég. Közben lett egy iPhone-om is, ami csak erősítette bennem a Mac utáni vágyat, és eljött a nagy nap...

Elmentünk XMS-be, és kértem egy 2.66 GHz-es iMacet. És akkor jött az érdekes válasz: nincs raktáron...

Mivan? OK. Nem érdekel. Megyünk iStyle-ba. Ott megvettük.
Hazavittük. Veszem ki a dobozból. Ekkor anyám: Menni kell vérvételre, majd aztán kibontod...

Ok, nem gáz. Az volt életem leghosszabb vérvétele. De minden csepp vér megérte.

V.