Megérdemelt volt a bizalom

Az én életembe viszonylag későn érkezett meg a számítástechnika. Valamikor 2000 körül lehetett, egy leselejtezett céges PC-t sikerült megszerezni jutányos áron, az a klasszikus fehér (megsárgult) ház, billentyűzet, egér és egy 15”-os CRT monitor. Akkoriban volt a Matávnak betárcsázós estétől reggelig tartó ingyenes netezési lehetősége, ami indulásnak jó volt, még akkor is, ha rengeteg szenvedés volt vele.

Ekkor még javában gimis éveimet tapostam, tehát leginkább word-ben dolgoztam, vagy neteztem. Egy teljesen új dimenzió nyílt meg számomra, mikor icq-t, messenger-t kezdtem el használni vagy csak e-mail-ezni a barátaimmal. Később megérkezett a UPC is, így lett állandó és gyors netem is.

Kb. 4 évet töltöttem ezzel a géppel, mikor is elfogyott belőle a szufla, kellett egy erősebb, jobb gép. Végül összeállítottam alkatrészenként egy AMD Athlon64-es gépet, csili-vili házikó, 19-es flat CRT, vezeték nélküli bill és egér, WOW. Ezen már könnyen tudtam az akkori Photoshop-ot is futtatni akár. Én raktam össze egy barátom segítségével, XP futott rajta, szép volt, jó volt, rendben volt. Vírusírtóval, tűzfallal ellátva, nem is volt gondom vele. Komolyabb gondjaim soha nem voltak vírusokkal. Aztán elkezdődött az alkatrészek meghibásodása miatti hercehurca. Videokari meghal, csere. Aztán megint elpusztul, addigra más csatlakozó felület jön, ahhoz már új alaplap kell stb. Meg olyan rejtélyes dolgok is történtek, hogy nem lehetett kitalálni, mégis mi romlott el.
Kellemetlen volt, mikor egy fotózás után, várták a képeket, amiket fel kellett volna dolgoznom és nem működött a gép.

Ekkor már egy ideje rendszeresen olvasgattam a beszmac-et és figyelemmel kísértem az almás gépek alakulását. Nem tudom miért, nekem senki nem ajánlotta, senki ilyen nem volt a környezetemben, egyszerűen csak tetszett minden, ami Apple, leginkább az, hogy egy kompakt, teljes, egész történet ez, nem kell százezer weboldalra járkálni, lesni, figyelni, mikor milyen alkatrész jelenik meg és hogy mi mivel kompatibilis. Itt csak “néhány” gép van, asztali “all-in-one” vagy laptop. Megveszem és használom. Hmm. Ilyen is van? Lehet úgyis használni a számítástechnikát, hogy nem kell érteni hozzá? Egy számítógép ugyanolyan termék, használati tárgy, mint egy mobiltelefon vagy egy TV. De jó lenne, ha ezeket is mi magunk szerelgetnénk össze alkatrészenként.

Ez a teljesen új szemlélet annyira megfogott, hogy egyre erősebb volt bennem az elhatározás, hogy váltok. Azt még nem tudom, mi kéne nekem pontosan, csak, hogy Macintosh kell. Próbáltam fórumokon is megtudakolni, hogy valójában mire is képesek, mire számíthatok, mert előtte soha nem használtam ilyet.

Végül tavaly nyáron megszületett a döntés. Laptop kell. MacBook Pro-t szerettem volna, de az csak hitellel működött volna, végül családom tanácsára először, amolyan próbaképpen, beértem egy fehér MacBook-kal, amit használtam vettem meg a Macbolt-tól. Bátorság kellett hozzá, de az egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy nem lesz jó. Lefoglalóztam egy 2.1-es 2GB memóriás darabot. Másnap bementem, 20 perc alatt kapott egy új vinyót, Leopard-ot, néhány jó tanácsot én, ők meg a készpénzt. Nagyon boldog voltam. Új korszak kezdődött az életemben. Megvolt a régóta vágyott Mac, hitelbe se kellett vernem magam, már csak meg kellett tapasztalnom, valóban jó döntés volt-e.

Nos, úgy tűnik igen, alapos volt az utánjárás és megérdemelt volt a bizalom.

Azóta: nem kell ki-be kapcsolgatni, csak lecsukom, alszik, felnyitom, ébred és azonnal használhatom. Mindent megtaláltam rajta, amire szükségem lehet, Office-ra sincs szükség, mert az iWork is megnyitja a word, excel vagy power point fájlokat, ha pedig én írok valamit, két kattintás és exportálja a megfelelő Office formátumba. Számomra tisztább, egyszerűbb és átláthatóbb, mint a kacifántos, döcögős és mindenre 10-szer rákérdező, nem kompatibilis windows. Bőven van benne kraft is, nem egyszer töltök be Lightroom-ba 4-500 db 15MB-os RAW képet, ilyenkor elindul a venti, de nem zavar, ilyenkor dolgozunk, olyan nincs, hogy minden van.

Másik oldala pedig maga a gép formavilága, szépsége, letisztultsága, ami nemcsak nekem ad minden nap esztétikai élvezetet, de akárhova viszem, mindenki megcsodálja, meg akarja fogni, érinteni, lenyűgöz mindenkit. Imádom a billentyűzetet, sokmindent kipróbáltam már, de ez felülmúl mindent. Trackpad-et minden más laptop-os irígyli, pedig ez még nem is az új sokujjas technika. Vettem hozzá web’n’walk stick-et, így még autóban, hajón vagy vonaton utazva is szoktam netezni, sőt volt, hogy webkameráztam külföldi barátaimmal közben.

Fotózásokra is magammal szoktam vinni, a képeket azonnal feltöltöm rá és egy gyors slideshow-t futtatva át lehet nézni a munka eredményét, igazán hatásos.
Igazi szerelem ez, sokszor munkahelyemre is viszem magammal, hogy elkerüljem a windows használatát, mert lehangoló élmény tud lenni.

Nem tudom, meddig lesz velem, igazából az ereje sokáig elég lehet még, talán csak az új unibody váz, ami miatt vágyom az új MacBook-ra, de ha pár évig ez marad, akkor sem leszek szomorú, sőt... :)