Sziasztok!
Gondoltam már korábban is hogy megosztom veletek az átállásom történetét, de igazából nem akartam terhelni a beszeljukmac.com olvasóit vele, mert szerintem nincs benne semmi különös. Viszont az elmúlt hónapokban a saját cégem életében is megtörtént a Mac-re váltás és azt már sokkal érdekesebbnek gondolom. Azért röviden, előzményként a saját váltásomról is írnék néhány sort.
2006 elején vásároltam meg az iMac-emet, egy nevezetes napon: délután megvettem, hazavittem, kicsomagoltam, örültem, majd Steve Jobs bejelentette, hogy vége a G5-ös iMac-nek, az intel architektúrára való áttérést az iMac-el kezdi meg a cég. Pffffff! Érdekes érzés volt az elmúlt hónapokban vágyott és várt gépre valahogy úgy nézni, hogy az már történelem, "elavult". A következő hónapom az ismerkedéssel telt és meglehetősen simán ment a dolog. Ha magamat be kell sorolnom a számítógépet használók világába, akkor "haladó felhasználónak" minősíteném magam. Tudjátok, az a típus akihez egy munkahelyen a kollégék fordulnak olyan kérdésekkel, hogy "Nem tudod véletlenül, hogy hol kell beállítani az Outlook Express-ben azt hogy a webmail-en is fennt maradjanak a leveleim?". Egy barátom unszolására választottam a Mac-et, otthoni feladatokra, …
A történet itt folytatódik...
Lassan két hete küzdök a PC elhagyásával. A küzdelem itt élvezet, egyre több dolgot fedezni fel ami jó és működik. Kezdjük a vassal, 2.5 kiló és mindent belepréseltek ami egy notebook-ba belefér. Jól néz ki, nagyon jól. Ha valakinek nem tetszik a MacBook Pro, annak a lelki világával biztos baj van. Gyönyörű, letisztult, nincs jarta mindenféle színes csatlakozó, gusztustalan matrica vagy kiálló design elem. Ami a legfontosabb, hogy nincsenek visszajelző LED-ek, nem világít az ember arcába 5-6, azért mert minden rendben van. A PC notebook-ok, úgy néznek ki mint egy karácsonyfa. Azért van a kijelző, hogy kijelezzen. LED-ek nem kellenek. Ha már világítás, nézzük mire is lehet használni az értelmetlenül felhasznált LED-eket. Legyen belöle billentzűzet háttérvilágítás, imádom zseniális. Na de hülyeség lenne mindig világítani a billentyűzetet, legyen fényérzékelő szenzor. És Alma ad nekünk fényérzékelő szenzort. Persze hülyeség lenne elpazarolni ezt a képességet a billentyűzet háttérvilágítás kapcsolgatására, fényviszonyoknak megfelelően tudja állítani a képernyő fényerejét. Természetesen ezek funkciók kikapcsolhatóak, illetve testre szabhatók.
A hardverről többet nem érdemes szólni, nem azért mert nem lehetne egekbe dicsérni de a többi dolgot …
A történet itt folytatódik...
A hardverről többet nem érdemes szólni, nem azért mert nem lehetne egekbe dicsérni de a többi dolgot …
A történet itt folytatódik...
Három éve használom a karácsonyra magamnak vásárolt PowerBook G4 15" gépemet. Annyi jót hallottam róla, hogy windows PC így rossz, hogy Mac úgy kiváló, no meg a design is tetszett. Kezdettől olvasom a fórumot is, sokat tanultam belőle.
A Mac mégsem lett az alapgépem. Szerintem én vagyok a lehető legáltalánosabb felhasználó: van annyi pénzem illetve olyan állásom, hogy megengedhetem (munkahelyem megengedheti...) magamnak a magasabb árat, napi 8-10 órát legalább használom munkára, szövegekkel, táblázatokkal, bemutatókkal, projektmenedzsmenttel dolgozom és folyamatosan net, angol adott, pihenésképpen képek, filmek (napi 1.2 óra..), játékra lényegében nincs időm.
Ezt csak mint felhasználói profilt írtam le, nem önvallomás akart lenni - nos, ha innen nézem, vegyesek a tapasztalataim. Mivel párhuzamosan használok PC-t is, és szerencsére se a sznobizmus, se a technikamánia nem uralt el, kizárólag praktikusak a szempontjaim. Amivel (esetleg) többet tudhatnak a Apple szoftverek, azt biztos nem éri meg az áttanulásra fordított idő - ráadásul az MS szépen felzárkózott látványban, ikonosságban stb., nekem tökmindegy, ki koppintott kitől, ez nem verseny, hanem piac. Rendszerstabilitásban az én használati szintemen mondjuk heti egy …
A történet itt folytatódik...
A Mac mégsem lett az alapgépem. Szerintem én vagyok a lehető legáltalánosabb felhasználó: van annyi pénzem illetve olyan állásom, hogy megengedhetem (munkahelyem megengedheti...) magamnak a magasabb árat, napi 8-10 órát legalább használom munkára, szövegekkel, táblázatokkal, bemutatókkal, projektmenedzsmenttel dolgozom és folyamatosan net, angol adott, pihenésképpen képek, filmek (napi 1.2 óra..), játékra lényegében nincs időm.
Ezt csak mint felhasználói profilt írtam le, nem önvallomás akart lenni - nos, ha innen nézem, vegyesek a tapasztalataim. Mivel párhuzamosan használok PC-t is, és szerencsére se a sznobizmus, se a technikamánia nem uralt el, kizárólag praktikusak a szempontjaim. Amivel (esetleg) többet tudhatnak a Apple szoftverek, azt biztos nem éri meg az áttanulásra fordított idő - ráadásul az MS szépen felzárkózott látványban, ikonosságban stb., nekem tökmindegy, ki koppintott kitől, ez nem verseny, hanem piac. Rendszerstabilitásban az én használati szintemen mondjuk heti egy …
A történet itt folytatódik...
A számítógép használatot Videoton TV Computeren kezdtem. Mikor komolyodott a dolog, kaptam egy C64-et, majd megint egy újabb lépésként egy Amiga 500-at. Az Amiga évekig volt az etalon számomra, hiszen mindent tudott, amire használni szerettem volna és nagyon barátságos volt a kezelése. Úgy gondolom, sokak számára ez volt a csúcs gép hosszú időn keresztül.
Később, az idők szavának engedve megint váltottam: jött a PC. Korábban olvastam egy történetet a váltásról, ahol valami olyasmit írt a beszámoló szerzője, hogy "elpazarolt évek"-nek tekinti a pc-s időszakot. Én is valahogy így élem meg, azzal kiegészítve, hogy már a PC-re váltáskor láttam, visszalépés a dolog az Amigához képest. Idővel beletörődtema PC-k dominanciájába, engedve a nyomásnak.
Hogy igazságos legyek, azért sokat köszönhetek a PC-s időszaknak, hiszen mostani munkám és ismereteim alapját akkor szereztem meg. Állandó szerelgetés, telepítések sorozata, stb.. a sok kinlódás észrevétlenül is jót tett. megismertem a Windows lélektanát és a hardware-ek szerelgetését, és tanulmányaimban elmentem az informatika irányába.
(Talán, ha eredetileg is Mac-em lehetett volna, nem szenvedek ennyit a gépekkel, és nem jutok idáig …
A történet itt folytatódik...
Később, az idők szavának engedve megint váltottam: jött a PC. Korábban olvastam egy történetet a váltásról, ahol valami olyasmit írt a beszámoló szerzője, hogy "elpazarolt évek"-nek tekinti a pc-s időszakot. Én is valahogy így élem meg, azzal kiegészítve, hogy már a PC-re váltáskor láttam, visszalépés a dolog az Amigához képest. Idővel beletörődtema PC-k dominanciájába, engedve a nyomásnak.
Hogy igazságos legyek, azért sokat köszönhetek a PC-s időszaknak, hiszen mostani munkám és ismereteim alapját akkor szereztem meg. Állandó szerelgetés, telepítések sorozata, stb.. a sok kinlódás észrevétlenül is jót tett. megismertem a Windows lélektanát és a hardware-ek szerelgetését, és tanulmányaimban elmentem az informatika irányába.
(Talán, ha eredetileg is Mac-em lehetett volna, nem szenvedek ennyit a gépekkel, és nem jutok idáig …
A történet itt folytatódik...
Legelőször kb. 2005-ben találkoztam a “Mac” kifejezéssel. De az is csak a World of Warcraft borítójára volt írva. Persze akkor még azt sem tudtam hogy mi az. Aztán a következő alkalom kb. 2006 februárjában volt, amikor a tévében láttam egy műsort, amiben azt tesztelték hogy egy Mac Pro Power Mac mennyire bírja azt, hogy 2 emelet magasról leejtik. Itt azt mondták, hogy nem érdemes Macintosh számítógépet venni, mert ha lejár a garancia, akkor nagyon drágák a hardware-ek (ellentétben a pécével). Ezért meg se fordult bennem, hogy Mac-et vegyek…
A következő alkalommal (2007 nyár) már “élőben” is láttam Apple gépet, ugyanis az eggyik ismerősöm vett egy fekete MacBook-ot és (milyen meglepő) nagyon tetszett. Néhány hét múlva elromlott az asztali PC-m és amikor megtudtam hogy csak a videókártya, a táp és a winyó élte túl, akkor rögtön mentem Sopronba megrendelni a saját MacBook-omat. Ez történt 2007 augusztus-szeptemberében. Kb. 1 hét alatt megjött a gép, és azóta egy boldog MacBook tulajdonos vagyok!
A következő alkalommal (2007 nyár) már “élőben” is láttam Apple gépet, ugyanis az eggyik ismerősöm vett egy fekete MacBook-ot és (milyen meglepő) nagyon tetszett. Néhány hét múlva elromlott az asztali PC-m és amikor megtudtam hogy csak a videókártya, a táp és a winyó élte túl, akkor rögtön mentem Sopronba megrendelni a saját MacBook-omat. Ez történt 2007 augusztus-szeptemberében. Kb. 1 hét alatt megjött a gép, és azóta egy boldog MacBook tulajdonos vagyok!
Szolid 19 éve számítástechnikázom vállalkozás szinten. Most,hogy végleg átváltottam Mac-re döbbentem rá, hogy vajon hány évet vett az életemből a PC, de főleg a Windows és népi zenekara által okozott – épp ésszel fel nem fogható – probléma és bosszúság tenger.
Az évek alatt az ember szinte hozzászokott az ezzel járó mérgelődéshez. Nem állítom, hogy az rossz ez pedig tökéletes, de egy óriási különbség van.
Azzal kínlódtam…ezt szeretem…azzal vergődtem…ezzel dolgozom és élvezem azt amit épp csinálok. Mintha más emberek, más bolygón tervezték volna. Itt is vannak kisebb érdekességek, no de egészen más szintűek…
Örülök, hogy megjött az eszem…
B. P.
Az évek alatt az ember szinte hozzászokott az ezzel járó mérgelődéshez. Nem állítom, hogy az rossz ez pedig tökéletes, de egy óriási különbség van.
Azzal kínlódtam…ezt szeretem…azzal vergődtem…ezzel dolgozom és élvezem azt amit épp csinálok. Mintha más emberek, más bolygón tervezték volna. Itt is vannak kisebb érdekességek, no de egészen más szintűek…
Örülök, hogy megjött az eszem…
B. P.
A gyermekeimmel kezdődött. Természetesen az iPod-al.
Az a kis készülék meglepett az egyszerűségével, használhatóságával és hát a szépségével is. Aztán egy hosszabb beszélgetés a lányommal, hogy tulajdonképpen ő mire is használja a számítógépet. Feltérképeztük az igényeket és egy Apple Mini boldog tulajdonosa lett a leány úgy egy éve.
Csend van a szobájában és szinte alig foglal el helyet. Ő aztán kihasználja, zene, film, chat, internet, iPod, a fotóit rendezgeti, képregényeket gyárt, megírja a leckéket stb. Az informatikai tanáránál némi tiszteletet is kivívott magával, mikor a suliban kiderült :-).
Láttam, hogy az a kis gép milyen jól üzemel, mindezt milyen csendesen és a ki bekapcs szinte nem kerül időbe. Ekkor elgondolkodtam. Eddig 3 laptopot "használtam" el a munkám során. Mindig kerestem, hogy egy igazi notebookom legyen, de a táskámban mindig volt egy digitális és egy "analóg" notebook is, mivel egy tárgyaláson nem lehet azt mondani, hogy bocsi, de meg kell várnom míg a Windows feléled. Valahogy egyik WIndows (98, 2000, XP) sem működött úgy, hogy kinyitom, használom, becsukom.
…
A történet itt folytatódik...
Az a kis készülék meglepett az egyszerűségével, használhatóságával és hát a szépségével is. Aztán egy hosszabb beszélgetés a lányommal, hogy tulajdonképpen ő mire is használja a számítógépet. Feltérképeztük az igényeket és egy Apple Mini boldog tulajdonosa lett a leány úgy egy éve.
Csend van a szobájában és szinte alig foglal el helyet. Ő aztán kihasználja, zene, film, chat, internet, iPod, a fotóit rendezgeti, képregényeket gyárt, megírja a leckéket stb. Az informatikai tanáránál némi tiszteletet is kivívott magával, mikor a suliban kiderült :-).
Láttam, hogy az a kis gép milyen jól üzemel, mindezt milyen csendesen és a ki bekapcs szinte nem kerül időbe. Ekkor elgondolkodtam. Eddig 3 laptopot "használtam" el a munkám során. Mindig kerestem, hogy egy igazi notebookom legyen, de a táskámban mindig volt egy digitális és egy "analóg" notebook is, mivel egy tárgyaláson nem lehet azt mondani, hogy bocsi, de meg kell várnom míg a Windows feléled. Valahogy egyik WIndows (98, 2000, XP) sem működött úgy, hogy kinyitom, használom, becsukom.
…
A történet itt folytatódik...
Röviden a nappaliba kerestem új gépet, ami csendes, szép, megbízható, és elsősorban internetezésre, mozizásra, fényképek tárolására és családi videók vágására való. A különböző lehetőségek latolgatása közben jutott eszembe, hogy erre egy imac tökéletesen megfelel. Utána olvastam, kipróbáltam (közben megnéztem a Pirates of Silicon Valleyt), aztán megrendeltem egy 24" iMacet.
Azóta két hónap telt el, és nem bántam meg a döntésemet. Nem azt mondom, hogy minden tökéletes, de úgy gondolom, hogy jobban jártam így, mintha egy új Windows PC –t vettem volna. Azért, hogy segítsek másoknak a döntésben, összefoglalom mi az ami tetszett és mi az ami nem két hónap után.
pro
- Szép és minőségi külső, nagyon csendes működés. Igazság szerint nem is találkoztam itthon olyan komplett géppel, amiben ez így meglenne. Biztos van, csak én nem keresgéltem eleget.
- Nagyon jó a rendszer stabilitása. Ez idő alatt egy freeware program volt ami akadozott, más probléma nem volt. Ezen a téren mondjuk egy jó gépen futó Windows sem áll már rosszul.
- Gyorsaság. A Windowshoz képest egy álom. Nem az …
A történet itt folytatódik...
Azóta két hónap telt el, és nem bántam meg a döntésemet. Nem azt mondom, hogy minden tökéletes, de úgy gondolom, hogy jobban jártam így, mintha egy új Windows PC –t vettem volna. Azért, hogy segítsek másoknak a döntésben, összefoglalom mi az ami tetszett és mi az ami nem két hónap után.
pro
- Szép és minőségi külső, nagyon csendes működés. Igazság szerint nem is találkoztam itthon olyan komplett géppel, amiben ez így meglenne. Biztos van, csak én nem keresgéltem eleget.
- Nagyon jó a rendszer stabilitása. Ez idő alatt egy freeware program volt ami akadozott, más probléma nem volt. Ezen a téren mondjuk egy jó gépen futó Windows sem áll már rosszul.
- Gyorsaság. A Windowshoz képest egy álom. Nem az …
A történet itt folytatódik...
Nekem nincsenek csodás történeteim, meglepő fordulataim, így utólag azt mondhatom, egyenes út vezetett ide.
Egy ipoddal kezdődött minden, de kábé úgy, hogy már vártam kinek jut eszébe végre egy merevlemezes mp3 lejátszóval előrukkolni, ezt az apple nemcsak hogy megoldotta, de tökéletesen oldotta meg.
Közben már vagy tíz éve Windows alapú pc-t használtam, és mindig hittem két dologban, egyrészt, hogy majd folyamatosan fejlesztem a gépem, és hogy majd játszani is fogok tudni vele. Az új medal of honor játékkal végérvényesen elbúcsúztam a PC-n történő játéktól, ugyanis ehhez félévente el kéne dobnom a gépem, mert ugye minden fejlődik, vagy az egészet cserélem, vagy semmit.
Nézegettem ilyen home theater és barebone PC dolgokat, mert fontos volt a kinézet, és a kis helyfoglalás. Közben persze követtem minden Apple "eseményt", ami oda vezetett, hogy amikor szembesültem, hogy a gépemet többé nem fogom játékra használni, egyértelművé vált, hogy nekem találták ki az iMac-et, ráadásul éppen most újult meg. Lecsekkoltam, minden fontosat tudok-e csinálni rajta, és persze igen.
Most ezelőtt a monitor előtt …
A történet itt folytatódik...
Egy ipoddal kezdődött minden, de kábé úgy, hogy már vártam kinek jut eszébe végre egy merevlemezes mp3 lejátszóval előrukkolni, ezt az apple nemcsak hogy megoldotta, de tökéletesen oldotta meg.
Közben már vagy tíz éve Windows alapú pc-t használtam, és mindig hittem két dologban, egyrészt, hogy majd folyamatosan fejlesztem a gépem, és hogy majd játszani is fogok tudni vele. Az új medal of honor játékkal végérvényesen elbúcsúztam a PC-n történő játéktól, ugyanis ehhez félévente el kéne dobnom a gépem, mert ugye minden fejlődik, vagy az egészet cserélem, vagy semmit.
Nézegettem ilyen home theater és barebone PC dolgokat, mert fontos volt a kinézet, és a kis helyfoglalás. Közben persze követtem minden Apple "eseményt", ami oda vezetett, hogy amikor szembesültem, hogy a gépemet többé nem fogom játékra használni, egyértelművé vált, hogy nekem találták ki az iMac-et, ráadásul éppen most újult meg. Lecsekkoltam, minden fontosat tudok-e csinálni rajta, és persze igen.
Most ezelőtt a monitor előtt …
A történet itt folytatódik...
Hozzafűzném, nem vagyok programozó. Egyszerű felhasznaló vagyok. Tehát véleményem és tapasztalataim nem bizonyulhatnak elfogultnak, csupán mindennaposaknak - mármint a Windows-os user-eket illetően.
2003-ban lett előszor személyi számítógépem. Bár a "tanárom" tudatta a Macintosh létezését, nem ajánlotta, mert drága, nem voltak rá programok, mert nincs külön menüje és még sorolhatnám. Sosem felejtem el. Megmaradt a fejemben mindez, amit Ő mesélt. Az említett periódusom rengeteg vírus, fagyás, szoftver- és hardver kutatásból állt.
Munkám némileg kötődik a digitalizálás eszközeihez, így a pontos és megbizható gép alapkövetelmény. Persze ezt nem kaptam meg, semmiféle csoda frissítés és hasonló hókusz-pókusz árán sem. S mindez tartott - egy-két nappal ezelőttig. Mert tegnap óta egy vadiúj Macbook tulaja vagyok.
Persze ezen időszak alatt sokszor gondolkodtam az "rohadt almás" gépeken, csak méregdrágák voltak - meg a szepségen kívűl nem nagyon fogott meg.
Időközben megismertem a beszeljukMac fórumát ahol sok új infót találtam. Szinte valamennyi felhasználói véleményt elolvastam és kezdtem megérteni az "alma" lényegét. A megbízhatóság és a "csak" működik aprólékosságát.
Bár felhasználói véleményem …
A történet itt folytatódik...
2003-ban lett előszor személyi számítógépem. Bár a "tanárom" tudatta a Macintosh létezését, nem ajánlotta, mert drága, nem voltak rá programok, mert nincs külön menüje és még sorolhatnám. Sosem felejtem el. Megmaradt a fejemben mindez, amit Ő mesélt. Az említett periódusom rengeteg vírus, fagyás, szoftver- és hardver kutatásból állt.
Munkám némileg kötődik a digitalizálás eszközeihez, így a pontos és megbizható gép alapkövetelmény. Persze ezt nem kaptam meg, semmiféle csoda frissítés és hasonló hókusz-pókusz árán sem. S mindez tartott - egy-két nappal ezelőttig. Mert tegnap óta egy vadiúj Macbook tulaja vagyok.
Persze ezen időszak alatt sokszor gondolkodtam az "rohadt almás" gépeken, csak méregdrágák voltak - meg a szepségen kívűl nem nagyon fogott meg.
Időközben megismertem a beszeljukMac fórumát ahol sok új infót találtam. Szinte valamennyi felhasználói véleményt elolvastam és kezdtem megérteni az "alma" lényegét. A megbízhatóság és a "csak" működik aprólékosságát.
Bár felhasználói véleményem …
A történet itt folytatódik...
