Egyszerűen „csak” működik

40-es éveim közepén járó, informatikában dolgozó (nem programozó) férfi vagyok, aki – vélhetõen másokhoz hasonlóan – Windows-on nevelkedtem.

A munkám és a személyes érdeklõdésem (kissé kütyübolond…) miatt is elmondhatom, hogy az átlagos Windows felhasználónál jobban, mélyebben ismerem a PC-k „lelkivilágát”, amit így-úgy – leginkább a használat kényelmének növelése miatt – igyekeztem kihasználni. Ezzel nem is volt baj, minden mûködött, de folyamatosan javítgattam rajta és valahogy mindig maradt némi hiányérzetem.

A Mac világgal már régóta szemezgettem, de egyrészt a hozzá nem értésem miatt (valami távoli, kísérteties, DE vágyott dolognak tûnt), másrészt a munkahelyi környezet sajátságaiból adódóan (Windows környezet) nem mertem lépni.

A Mac felé aztán kis lépésekben…

A jót nagyon könnyű megszokni

A cím magért beszél - az én történetem sem fogja elijeszteni a váltást tervezõket.

Egy pár szót a hátteremrõl: harmincas éveimben járok, elsõ számítógépem egy Primo, majd egy Commodore 64 volt. Késõbb a barátoknál ismerkedtem a DOS és Win 3.1 rejtelmeivel - majd a Windows 95-el. Saját PC-m a Windows 98-as idõszaktól volt és végig kísértem a 7-es verzióig a redmondi platform fejlõdését. Mivel a barátaim között volt egy igazi "guru" (igen Zoli, Te vagy az!) nagyon sokat tanultam Tõle - úgyhogy én is "szakértõvé" váltam. Sok helyen szereltem gépeket - sokáig - úgyhogy lassan minden nyûgjét megismertem a windowsnak. Tettem bizonytalan lépéseket a Linux felé, de sosem tudta teljesen kiváltani a…

Így lett nekem hirtelen két Mac-em

Az én történetem 2007-ben kezdõdött. Igazából korábban, mert a Windows elég sok borsot tört az orrom alá, és nem csak nekem, hanem a környezetemnek is.

Ez itt egy panzió, és mindig gondunk volt a rendszer miatt, hogy nem tudjuk rendesen futtatni a dolgainkat: vagy a hardvernek lett baja, vagy a szoftvernek, vagy mindkettõnek, vagy vírus, miegymás. Hozzá jött még, hogy túl sok energiát fogyasztott a jókora gépház, benne megannyi alkatrésszel.

Már nem emlékszem hogyan, de egyik haverom, akinek még sosem volt más gépe Mac-en kívül, mutogatta nekem a G5-ös iMac-jét. Na az nagyon tetszett, egyre jobban, azon vettem észre magam, hogy Birincsik Józsi magazinját olvasom. Miért azt? Mert én…

A szenvedéseim vége…

Sziasztok!

Az én sztorim ott kezdõdik, hogy a Windows gépek nagyon lassultak, szerettem új dolgokat kipróbálni és sokszor szedtem be 1-2 jópofa vírust, amik néha még format c-t csináltak maguktól is...

Elkezdtem Linuxot használni, amit még a mai napig is használok, ám ez a rendszer nem elégített ki teljesen. Wine nem volt tökéletes, és sok szoftvert találtam melyet csak a Mac rendszer vitt, esetleg a win is... Ekkor egy hackintosh rendszerrel próbálkoztam, az már jobb volt de mégsem az igazi... De arra elég volt hogy megszerettesse velem a Mac OS X rendszert.

Körülnéztünk a gépek között, és elõbb-utóbb rászántuk magunkat hogy veszünk egy…

A szenvedés vége

Az én történetem egy többéves és többszörös váltás-történet, amely még a G4-es idõkben indult azzal, hogy egy barátom elhozta hozzám az új Mac Minijét, és én megdöbbentem, hogy az a halk kis IZÉ képes arra, amire a batár, zúgó, élvonalbeli asztali PC-m is, de most nem szeretnélek egy sokadik „tetszett, elvarázsolt, megvettem, imádom”-típusú történetet megosztani Veletek, hanem lássuk azt a kulcsfontosságú részletet, ami az igazi munkavégzés szempontjából lényeges.

20 éves tapasztalattal rendelkezõ veterán grafikusként prémiumkategóriás márkákon dolgozom. Nem állítom hogy a PC teljesen rossz és használhatatlan, mert bizonyos keretek között használható, ám én kifutottam ebbõl bizonyos a keretbõl. Akkor épp úgy alakult, hogy ismét PC-t (Dell Vostro 1510) használtam, ami egy Macbook…

Pálfordulás

A történet talán nem mindennapi. Számomra nem eszköz a számítógép, hanem cél. Volt. Minden nap velük keltem, velük feküdtem, éjszakáztam napokon keresztül. Aztán rájöttem, ha mégis eszköznek használjuk õket, sokkal többre lehetünk képesek.

Mióta az eszemet tudom, érdekel a számítástechnika. Megdobogtatják a szívemet a számítógépek, a mobiltelefonok, vagy bármilyen egyéb kütyü, ami processzorral mûködik. Ezt talán annak is köszönhetem, hogy - édesapám unszolására - szüleim elég korán (1990 körül, amikor 7 éves voltam) vásároltak egy számítógépet otthonra. Nem kimondottan nekem (ezt sajnos nem tehették meg), hanem az egész család számára. 6MHz XT, 20MB MFM HDD, 640kb RAM, zöld mono monitor. Ma már elég viccesen hangzik, de kétségtelenül ez alapozta meg a mostani…

Lehet-e bízni egy gépben?

A rövid válaszom hogy igen, a van amelyikben lehet. A történet valamikor múlt század vége fele kezdõdött mikor haza került az elsõ épkézláb számítógépnek tûnõ tárgy. Ennek érdekessége az volt, hogy karaktereken kívül mást is tudott megjeleníteni. Na ne gondoljatok valami eget rengetõ masinára. Bár akkor nagy szám volt: 80486-os processzor, és 16Mb Ram. Volt hozzá Win 95 is, bár ez annyira nem izgatott, mindig baj volt vele, 35 db floppy-ról rendszeresen újratelepíteni, hol ezt, hol azt a dll-t nem találta. Furcsa misztikus hibaüzenetek, kékhalál stb. Összességében arra kárhoztattam, hogy jobban örüljek mikor csak a kurzor villog, mert olyankor nem fog rám omlani a rendszer, minden elõjel nélkül. Ez mára megváltozott, ma ha kurzort látok…

Apple-érzés

2009 decemberében kaptam egy iPhone-t, mint elsõ Apple termékemet, egy iPhone 3GS 32GB-s verziót. Már akkor nyáron nagyon megtetszett a telefon, annak ellenére, hogy még sose volt a kezemben, minden áron szerettem volna egyet magamnak. Karácsonykor találtam is egyet a fa alatt, elképesztõ boldog voltam. Napokig csak az volt a kezembe, semmi nem érdekelt, folyamatosan a telefont nyomkodtam, ismerkedtem vele, megimádtam. Apple-érzés.

Ezzel egy idõben az Apple név is gyorsan a szívemhez nõtt, tetszett amit a cég nyújt a vásárlóinak, a hibátlan egyszerûségre, de mégis a nagy dolgokra törekszik. Majd teltek az évek és 2010 végén megismertem a MacBook Pro-t. Abban is azt az egyszerû megjelenést láttam mint az iPhone-ban, minden szép…

Váltottam: Ennyire jó a telefonban, számítógépben is hasonló lehet

Leírnám röviden a történetem ahogy sikerült beszereznem egy almás gépet :)

Úgy kezdõdött az egész, hogy sokszor láttam almás dolgokat és valahogy mindig is érdekeltek ezek. Valami furcsa, valami csábító volt bennük. Ha valaki megnéz egy almás gépet, telefont, mp3-at látni fogja, hogy az ég világon semmi rivalkodó nincs benne, az egész valószínûleg egy alumínium vagy sima egy színû mûanyag. Mégis valami van benne... annyira egyszerûek hogy már szinte tökéletes :D

Az elsõ almás dolgom egy 2. generációs 8GB-os iPod Touch. Ahogy megérkezett és a kezembe fogtam már éreztem az alma hatását :D Valahogy ha az ember egyszer egy ilyet a kezébe fog, nem lesz az mint a többi…

Egy képszerkesztő-fotós sztorija

Sziasztok, 19 éves képszerkesztõ-fotós vagyok, emellett webmester képzésre járok.

A történet 2006-ban kezdõdött, akkor kezdtem el fotózni, és a pálya mellett láttam egy fotós ismerõsömet, hogy tölti fel a képeket félidõben. A laptopján világított egy alma. Nem volt teljes alma, hiányzott egy darabja, egybõl beugrott egy amerikai krimisorozat, abban is ilyet használt az egyik nyomozó. Odamentem meccs után hozzá, megkérdeztem, hogy milyen gépe van, õ csak mosolygott, és elõvette azt a csodát. Bekapcsolta, megmutatott pár dolgot, és magával ragadott az egész, ahogy hazaértem, csatlakoztam rá az ADSL netre és kutattam az információk után. Akkor már tudtam, hogy egyszer lesz egy ilyen gépem.

Azóta webmester szakon tanulok, párszor használtam…